Szöllősi RékaA járvány első heteiben számos országban, köztük Magyarországon is elképesztő mennyiségű liszt fogyott rekord idő alatt, valószínűleg még soha ennyien nem fogtak otthoni kenyérsütésbe, mint most. Ez hatalmas kihívás elé állította a malomiparban működő cégeket, de ők derekasan állták a sarat és mára elmondható, hogy ha egyelőre nem is a korábbi választékban áll rendelkezésre a lisztfélék sokasága, de a vásárlási láz elmúltával ritkán látni üres lisztespolcokat a boltokban. Hogyan élték meg a malomipari vállalkozásokban dolgozók ezeket a heteket? Erről kérdeztük Csonka Endrét, a népszerű és széles termékpalettával dolgozó Első Pesti Malom Zrt. vezérigazgatóját.
Én sajnos betegen kezdtem a kritikus időszakot és csak gondolni tudom, hogy valamely más vírussal küzdöttem meg, így aztán “maradok otthon” amennyire tehetem! A megszokottnál gyakrabban kommunikálunk vezető társaimmal az online lehetőségek kihasználásával és próbáljuk a legjobb feltételeket biztosítani kollégáinknak.
Lehetővé tettük az otthon történő munkavégzést kollégáinknak, ahol erre lehetőség van. Természetesen a termelő egységekben a gabona útját követni és zsákolni sem tudunk otthonról, így kollégáink zöme teljes erőbedobással teszi a dolgát és próbál vigyázni a saját és kollégái egészségére, amihez a szükséges tájékoztatást/oktatást és védőfelszereléseket biztosítjuk. A magasabb fertőzöttségű fővárostól 50-80 km-re vannak az üzemeink, így eddig sikeresen fent tudjuk tartani a folyamatos termelést, nincs veszélyben a “mindennapi kenyerünk”!
A pánik vásárlás egyik kiszemeltje volt az ágazatunk, így komoly többlet feladatokkal találtuk szembe magunkat az első hetekben. A legnagyobb növekedést a webshop-ban és a márkaboltjainkban tapasztaltuk, ahol konkrétan sorbaállást is eredményezett! Párhuzamosan a kiskereskedelmi partnereink is többszörösére növekedett igénnyel jelentkeztek, ez mára alábbhagyott kicsit.
Mindenekelőtt minimalizálni próbáljuk a fertőzés kockázatát. Másrészt a kezdeti pánik után érzékelhető már a mi területünkön is a forgalom visszaesése. Nem csak amiatt, mert a vásárlók a boltokban már nem rohamozzák folyamatosan a polcokat, hanem azért is, mert azok a partnereink, akik a vendéglátásban és a közétkeztetésben dolgoznak, sajnos helyzetükből adódóan most nem vásárolnak lisztféleségeket sem. Még nem kellett visszavennünk a tempót, de utolérhet minket is a rövidített műszakok bevezetésének igénye.
A járvány megmutatta, hogy az élelmiszerellátás biztonsága a jelen helyzetben sem került veszélybe. Hála annak, hogy mi, élelmiszergyártók folytatni tudtuk működésünket és még az indokolatlanul megnövekedett mennyiségben is a vásárlók rendelkezésre tudtuk bocsájtani az élelmiszereket. Az is biztos, hogy „könnyebb dolga” volt most azoknak a cégeknek, akik hazai alapanyagokból itthon gyártják termékeiket, mert nem kellett attól tartaniuk, hogy esetleg a nemzetközi szállítási láncok megszakadnak, és így esetleg alapanyag nélkül maradnak. Ezért azt gondolom és remélem, hogy a vásárlók a hazai előállítású termékek iránt még nagyobb érdeklődéssel és bizalommal fordulnak majd a járvány elmúltával is. Ez a járvány a fogyasztói szemlélet formálásában lélektaninak is tekinthető lehetőséget teremt a higiénia és a minőségbiztosítás presztízsének javítása terén. Valószínűsíthető, hogy az élelmiszerbiztonsági megfontolások okán – a környezetvédelmi szempontok ellenére is – újabb növekedést hozhat a járvány az előrecsomagolt élelmiszerek piacán általában, de még a mi elsődleges felvevő piacunknak számító sütőiparban is! A házhozszállítás kényelméhez is hozzászokhattak most a vásárlók, ezért ennek a területnek a további előretörésére is számítok.
