Kell-e nekünk csomagolás?

…így például az élelmiszerek csomagolásának mennyiségét drasztikusan kellene csökkenteni.

Nagyon meleg van, épp egy jegeskávét készítek magamnak és a kiürült tejesdoboz akkurátus összenyomása után konstatálom, hogy már megint megtelt a mosogató alatt a műanyag hulladékos szelektív kukánk. Ekkor eszembe jut, hogy igazából fogalmam sincs róla, hogy a tejesdobozokat a műanyagos vagy a papír hulladékba kell-e behelyezni? Így hát telefonálok kedves szakértő kollégámnak, aki felvilágosít, hogy mivel ezeknek a dobozoknak nagyobb része papír, a papíros kukában a helyük. Egyáltalán, kell csomagolás a tejre? Ha igen, milyen?

Aztán a kávéval leülök a monitor elé és nézegetem az eddigi blogbejegyzésekhez érkezett megjegyzéseket. Itt is azt látom, hogy a kommentelők egy részének a csomagolások és az élelmiszeripar tevékenysége nyomán felgyűlő műanyagszemét jut most szinte minden eddig felvetett témáról az eszébe. Úgyhogy erről beszélgetni kell!

Az Európai Unió tavaly olyan – igen ambiciózus célokat kijelölő – intézkedéscsomag megalkotásáról döntött, amelyek nyomán pár éven belül alapvetően javulnia kell Európában az összes nyersanyag, termék és hulladék újrahasznosításának. Mindez energiamegtakarítást és tisztább környezetet von majd elvileg maga után, úgy öt év múlva. A közvéleményhez ebből egyelőre a szívószálak és fültisztító pálcikák betiltása jutott el, de ennél jóval összetettebb intézkedésekről lesz szó.

Ez persze jól hangzik, de megvalósítása korántsem egyszerű dolog és a hétköznapok szintjére lefordítva igen nehéz feladat elé állítja majd az egész hazai gazdaságot és a fogyasztók sokkal nagyobb fokú tudatosságát is megköveteli.

Addig is késhegyre menő viták zajlanak arról, hogy a vászonzacskónak vagy a nejlon megfelelőjének nagyobb-e a környezeti lábnyoma. Lássunk egy kicsit ezeken túl, és ismerkedjünk meg néhány alapvetéssel.

1. Kell-e egyáltalán csomagolás?
IGEN! A csomagolás nem csak azért kell, hogy kvázi legyen miben hazavinni a termékeket, hanem elsősorban és mindenekelőtt élelmiszerbiztonsági szempontból szükséges: az élelmiszereket egyrészt meg kell védeni a káros mikroorganizmusok bejutásától, másrészt meg kell akadályozni, hogy az élelmiszerekben természetes módon lejátszódó (pl. enzimatikus) folyamatok beinduljanak. Így biztosítható, hogy az élelmiszerek biztonságosan fogyaszthatók maradjanak a rajtuk jelzett (és a mai vásárlási szokásaink által megkövetelt) időpontig.

A csomagolás tehát az élelmiszerpazarlás és az élelmiszer eredetű megbetegedések elleni küzdelem (szó szerint) kézzel fogható eszköze is. A táplálékallergiában szenvedők és a mentes élelmiszereket igénylők kiszolgálása is elképzelhetetlen csomagolás nélkül.

Azt is tudnunk kell, hogy jogszabályok írják elő azt, hogy a csomagolás terén kizárólag ellenőrzött, higiéniai szempontból teljes mértékben megbízható megoldások jöhetnek szóba, ami minden élelmiszertípus esetében más és más.

2. Mit tesz az itthoni élelmiszeripar a helyzet javításáért?
A hazai élelmiszergyártók aktív szerepet vállalnak a csomagolószerek okozta környezeti kihívások megoldásában, például már ma is rengeteg pénzt fizetnek külön erre a célra a központi költségvetésbe ún. „környezetvédelmi termékdíj” címén.

Magyarországon ma az élelmiszer- és italgyártás több, mint 200.000 tonna csomagolóanyagot bocsát ki, amelynek kétharmada valamilyen műanyag, amit legnagyobb mennyiségben az üveg követ. A gyártók igyekeznek csökkenteni a csomagolóanyag mennyiségét (ez persze sok fejlesztést és gyártási folyamat módosítást igényel, ami sokszor évekig tarthat), például ugyanazon üdítőitalt ma már jelentősen könnyebb, így kevesebb mennyiséget igénylő PET-palackba teszik vagy van olyan kakaógyártó, aki az elmúlt években több mint 30%-kal csökkentette a csomagolóként szolgáló tasak súlyát.

Fontos tudni, hogy a nagyobb kiszerelésű termékek is ezt a környezettudatos célt szolgálják, azonban az egyszemélyes háztartások terjedése, az alacsony jövedelem (és az élelmiszerpazarlás csökkentése) miatt nagy igény van a kis kiszerelésű, egyadagos termékek iránt.

Reménykeltő és szinte biztos, hogy az európai környezetvédelmi törekvések nyomán a környezetbarát és megfizethető csomagolóanyagok fejlesztése nagy lendületet kap majd és az élelmiszeripar is fel tudja majd használni ezeket a technológiákat.

3. Jobbak a lebomló műanyagok?
Bármennyire kézenfekvőnek hangzik, környezeti szempontból sajnos nem egyértelműen jobbak a lebomló műanyagok: ha ezeket nem gyűjtjük (és kezeljük) a normál műanyagoktól elkülönítve (márpedig Magyarországon ma ez a helyzet), akkor a két típus összekeveredése ellehetetleníti az újrafeldolgozást (nagyon leegyszerűsítve tönkreteszi a lebomló a nem lebomló alapanyagot – most nem kitérve a lebomlással kapcsolatos kérdőjelekre).

Az üveggel az a probléma, hogy fizikai paraméterei miatt a szállítása nem környezetbarát, az újrahasznosítás pedig sokszor például azért nem lehetséges, mert az üvegek nem bírják ki másodszor is az élelmiszeriparban higiéniai szempontból elengedhetetlen hőkezelést.

A papír, amellett, hogy előállítása szintén nagy terhet ró a környezetre, higiéniai és egyéb szempontból csak kevés élelmiszer csomagolására alkalmas (amelyikre igen, ott általában ezt is használják).

Ha a jelenleg már működő itthoni csomagolásmentes boltok kínálatát megnézzük, akkor látjuk, hogy korlátozott azon élelmiszerek köre, amelyek ily módon forgalmazhatók. Ennek oka a higiéniai követelményekben rejlik. Nagyon nagy kockázat olyan élelmiszereket előállítani és forgalmazni, amelyek nincsenek becsomagolva.

4. Mi a megoldás?
A fogyasztói szemléletváltás és átalakuló kereslet elő fogja hívni az újfajta megoldásokat. A kereskedelem jelenlegi szerkezetében (hosszan eltartható áruk forgalmazása, nagy távolságokra szállítva) akkor fog alapvető változás beállni, ha ezt fizetőképes fogyasztók tömegei igénylik majd. Ehhez egyesével mindenkinek törekednie kell a saját „környezetbarát” szokásainak kialakítására.

Mindezek alapján fogyasztóként tisztában kell lennünk azzal, hogy ma a szelektív gyűjtés a leginkább környezetkímélő megoldás Magyarországon. Az elfogyasztott élelmiszerek csomagolását anyagtípus szerint kell a szelektív gyűjtőkbe helyezni. A lebomló műanyag csomagolásokat pedig semmiképp se keverjük a „sima” műanyag közé.

Ehhez az élelmiszeripar már „csak” információt tud átadni, tehát buzdíthatja a fogyasztókat a szelektív gyűjtésre. A szelektív gyűjtés és a hulladékhasznosítás további fázisaiban szereplőket pedig ösztönözni kell arra, hogy minél nagyobb mennyiségeket, minél hatékonyabban nyerjenek vissza ún. másodnyersanyagokká. Az újrahasznosított másodnyersanyag ezután már foroghat vissza a kör elejére, hogy ismét élelmiszercsomagolóanyagot készítsenek belőle. Ha szeretnénk, hogy az anyag többször is körbe forogjon a rendszeren, akkor minden érintett oldalnak együtt kellene működnie: a gyártók, a fogyasztók, az újrahasznosítást végzők és az állam is mind kulcsszereplők.