A környezetvédelem-élelmiszerbiztonság-fenntarthatóság bűvös hármasában a kereskedők is folyton keresik az új, innovatív megoldásokat. A sikerhez ugyanakkor a mi fogyasztói tudatosságunkra is szükségük van. Vendégposzt Zombory Csilla kereskedelmi szakértő tollából.
“Hello FÉSZ, Hello Food!
Örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Állandó szakértőddel, Rékával bár egész régóta ismerjük már egymást, valahogy a találkozásaink során mindig „csak” szakmázunk, komoly dolgokról, komolyan beszélgetünk.
De most szembejött velem a FÉSZ Hello Food programja. És rögtön úgy éreztem, ehhez én is szeretnék csatlakozni. Szívesen megosztanám a gondolataimat, talán a tapasztalataimat is néhány témában.
És rögtön itt is van. A bűnbak, a mindenért felelős: a csomagolás. Mert minden más, ami régen is volt…az jó, vagy legalábbis azt szeretnénk gondolni róla. És ami új, az biztosan rossz?
Kedves Olvasó!
Ennek a történetnek te is szerves része vagy, ezért engedd meg, hogy megmutassam ennek a bonyolult és heves érzelmekkel nem kevéssé átitatott témának egy újabb perspektíváját a kereskedelmi szakértő (ez lennék én) szemszögéből.
Nézzük csak. Mit szeretnénk mi, fogyasztók?
Egyre előrébb kerül a sorban az is, hogy származzon olyan gazdaságból, ahol a fenntarthatóságot figyelembe veszik, nem zsákmányolják ki a munkásaikat, és persze az öko-lábnyoma legyen kisebb, mint egy ma született csecsemőnek.
Munkám során nap mint nap találkozom ezen elvárásokkal, és úgy gondolom, hogy ez jó. Jó, hogy a vásárlók egyre tudatosabbak. Hogy figyelnek arra, mi kerül az asztalukra, és a környezetükre is. Nem akarják felélni a gyerekeik, unokáik jövőjét.
Élelmiszerbiztonság és környezetvédelem kéz a kézben kell, hogy járjon. Ezen dolgozunk a kereskedelemben nap, mint nap. Bevallom nem könnyű munka. Ahogy vásárlóként is nehéz megérteni, hogy miért nem jó minden esetben visszatérni egy 30-40 évvel ezelőtti gyakorlathoz.
Nézzünk például a tejet. Nagymamámmal sokszor jártunk tejért, a sarki kisboltba, vagy a termelőhöz, ahol a saját üvegünkbe vagy kannánkba kaptuk a tejet. Mi történt utána? Hazamentünk és minden esetben felforraltuk a tejet. Lehűtve bekerült a hűtőszekrénybe és vagy elfogyott aznap, vagy aludttej lett belőle.
Most hőkezelt tejet veszünk, általában társított csomagolásban – népszerű nevén tetrapackban. De miért nem üvegben? Az üveg alapvetően – ha eltekintünk attól, hogy jóval nagyobb az előállítás környezeti lábnyoma – egy környezetbarát csomagolás, hisz, ha nem vagyunk ügyetlenek évekig használhatjuk tárolásra.
Kivéve, ha hőkezelt termék kerül bele. Az sem mindegy, hogy milyen a hőkezelés: pasztőrözött, ESL vagy UHT a tej? Ezen eljárások során az üveggel együtt magas hőmérsékleten kellene a terméket kezelni, hisz nem tartósítószeres tartósításról, hanem hőkezelés útján elért tartósításról beszélünk. Ilyen esetekben az üveg nem tud újra forgalomba kerülni, mert a következő hőkezelésnél nagy a veszélye az üveg elpattanásának.
Sokan nem értik, miért nem betétdíjas a befőttesüveg? Az ok ugyanaz: nem bírná a hőkezelést. Természetesen a szelektív gyűjtés ebben az esetben is nagyon fontos, hiszen üvegből a legegyszerűbb és legkörnyezetbarátabb üveget előállítani. A szállítása ugyanakkor nem környezetkímélő: nehéz, az üres üvegek szállításakor nagy részben levegőt hozunk-viszünk, mosásához pedig rengeteg víz ill. mosószer szükségeltetik.
Aztán itt van a sokak által gyűlölt műanyag. Tény, hogy e nélkül az anyag nélkül ma már nehéz elképzelni a mindennapjainkat.
De biztos, hogy maga az anyag a rossz, vagy az, ahogyan használjuk?
Nincs mindenkinek autója és nincs is minden bevásárláshoz szükség autóra. De gondoljunk bele, hogy egy 4 tagú család heti bevásárlása mennyivel lenne súlyosabb, ha minden olyan termék, amit most részben, vagy egészben műanyagba csomagolunk, egyéb más csomagolásba kerülne.
Gondolatban járjunk egyet kedvenc élelmiszerüzletünkben, nézzünk végig a hűtőpultokon, polcokon: joghurt, tejföl, majonéz, ecet, olaj, üdítő, tusfürdő, krémek, tisztítószerek és még meddig sorolhatnám… Próbáljuk meglátni ebben az anyagban az életünk segítőit. Ő az, ami megvédi a terméket, hogy friss maradjon, hogy ne szennyeződjön más terméktől, hogy akár hetekig, hónapokig is rendelkezésre álljon.
Igen, mondaná a barátnőm, de ott vannak azok a cuki teknősbékák, akiknek már veszélyben az élete a sok műanyag miatt a tengerekben. És igaza van. De ez a mi felelősségünk. Az enyém, aki írom ezeket a sorokat és a tiéd kedves Olvasó, aki időt szánsz arra, hogy jobbá tedd a körülötted lévő világot.
Ne használj fölöslegesen műanyag zacskót, legyen nálad mindig többször is használható zsák.
De ha már van egy műanyag zacskód, nem azzal teszel jót, hogy gyorsan megszabadulsz tőle, hanem hogy addig használod, amíg lehetséges.
Ha van egy műanyag csomagolásod, akkor figyelsz arra, hogy az a megfelelő gyűjtőbe kerüljön, mert itt is áll az előbbi igazság: a legjobb, a legolcsóbb és legkörnyezetkímélőbb, ha a műanyagból gyártanak újabb műanyagot és nem kőolajból.
De itt kérdezed meg kedves Olvasó, hogy mi van a betétdíjjal. Milyen jó is volt, amikor gyerekként összegyűjtöttük otthon az üvegeket, – volt, hogy még a szomszéd bácsi sörös üvegeit is elkunyeráltuk – és megvolt a havi zsebpénz. Tényleg jó volt. De nézzük csak meg közelebbről hogyan vásárolunk most?
Tegye fel a kezét, aki csak egy élelmiszerboltba jár mindig. Tegye fel a kezét, akinek ez az üzlet 5-10 perc sétára van. És tegye fel a kezét, aki mindig otthonról megy el bevásárolni, nem útközben ejti meg. Ugye? Komoly logisztikát igényel, hogy a „hulladékot” (PET, aludoboz, üveg) magunkkal vigyük a munkába, főleg, ha esetleg utána még beugrunk a gyerekért a suliba, majd vásárolni.
És még mielőtt valaki azt gondolná ellene vagyok, hogy ezekért akár „betétdíjat” is kapjon a vásárló, akkor téved. Fontos, hogy legyen egyfajta motiváció, amiért nem a kukában landolnak ezek az anyagok.
De biztos, hogy ennek a hatalmas mennyiségű kétes higiéniájú „hulladéknak”, az élelmiszerboltok a legjobb átvevői? Biztos, hogy azoknak a kereskedőknek kell ezzel foglalkozni, akik az asztalunkra szánt élelmiszert kezelik?
Vagy inkább legyen mindenki által a lakóhelyén könnyen elérhető hulladékudvar, ahol szakemberek segítik a lakosságot a hulladékok szakszerű elhelyezésére, és ahol a fáradozásainkért megkapjuk az ösztönzőt? Én így képzelem el a jövőt.
És itt említeném meg a biológiailag lebomló táskákat. Miért jó és miért nem? Számomra egy picit visszás, hogy élelmiszerből csináljunk csomagolóanyagot (hacsak úgy nem, hogy azt utána meg is ehetjük 🙂 ). A népesség az elmúlt 100 évben soha nem látott növekedést mutat. A Föld élelmiszertermelő képessége véges. Biztos, hogy csomagolóanyagot kell belőle gyártani? És mikor lesz megoldott, hogy ezen anyagok külön legyenek gyűjtve, hogy ne csináljanak nagyobb kárt, mint hasznot?
Mi, kereskedők kutatjuk a lehetőségeket arra, hogyan legyen biztonságos az az élelmiszer, amit a polcainkra teszünk – hisz a mi vacsoránk is onnan kerül az asztalunkra! – de ne terhelje a környezetet a minimálisnál jobban.
Beszélnünk kell a csomagolásmentességről is. Ez a téma is nagyon megosztó. Elvárjuk, hogy legyenek a termékek csomagolásmentesek, de nem örülünk, ha a higiéniájuk csorbul. Ne köhögjön, vagy tüsszentsen rá senki arra a termékre, amit én utána megvásárolok. Jogos igény.
Be kell, hogy jöjjön a képbe az áruismeret is. Vajon ismerem-e a több száz terméket, különbséget tudok-e tenni közöttük? Vagy elfogadom, hogy ki vagyok szolgáltatva a kereskedőnek, bíznom kell benne, hogy nem volt éppen rossz napja és keverte össze a szódabikarbónát a mosószódával.
Újabb misét ér meg a saját/hozott csomagolóanyag kérdése az egyes, magas élelmiszerbiztonsági kockázatú élelmiszereknél (sajt, felvágott, hidegkonyha pl.) Nehéz jó szívvel azt mondani, hogy persze, nyugodtan hozza be bárki az edényét és majd abban szolgáljuk ki.
Hogyan vállalhatok felelősséget egy olyan csomagolóanyagért, melyről nem tudom, miből készült és milyen a higiéniája?
Tudom-tudom, és persze, hogy csak tiszta edényt adnak át. És ha mégsem? Csak egyszer nem? Ezeket a termékeket zömében sütés, főzés nélkül ún. fogyasztásra készen vásároljuk.
Én optimista vagyok, hisz nem csak kereskedők, a teljes élelmiszerlánc szereplői együtt keresik az utat, nyitottak minden új innovációra és értik, hogy mit vár el a vásárló. Ebben kínálunk partnerséget neked is kedves Olvasó, és mindenkinek, aki ehhez a csapathoz szeretne tartozni.
Baráti üdvözlettel:
Zombory Csilla, kereskedelmi szakértő”
