Szöllősi RékaSokunkat foglalkoztat a klímaváltozás és az élelmiszergyártás- és fogyasztás kapcsolata. De mitől lesz egy élelmiszer valóban fenntartható? Honnan tudjuk, hogy egy termék mennyire környezetbarát? Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat és gyakorlati tanácsokat.
Manapság sokunkat megriasztanak és elgondolkodásra késztetnek a Föld éghajlatváltozásának a hétköznapokban is érezhető hatásai. Szokás szerint lehetetlen kiigazodni a hangzatos újságcikkek tengerében. Mégis úgy tűnik, hogy pont a személyes tapasztalatok miatt egyre többen hisszük azt, hogy – bár a híradások és a reakciók gyakran súrolják a céltalan pánikkeltés és a boszorkányüldözés határát – nem egy újabb túllihegett ügyről, hanem valós fenyegetettségről van szó. Már amennyiben ennek értékeljük azt, hogy saját életünk, szokásaink, így táplálkozásunk akár gyökeres megváltoztatására is szükség lehet az elkövetkező évtizedekben.
Munkám kapcsán sok tanulmányt elolvastam a téma élelmezési összefüggéseivel kapcsolatban és igyekszem mind a világsajtóban, mind a közösségi médiában követni az ezzel kapcsolatos véleményeket. Számtalan elképzelés létezik arra vonatkozóan, hogy mit kellene tennünk a természeti környezetünket megóvó, fenntartható táplálkozás megvalósításáért.
Mindenki legyen vegán? Esetleg mindegy, hogy mit eszünk, de az legyen etikus és környezetbarát módon előállítva? Legyen drágább az élelmiszer, hogy kevesebbet fogyasszunk és pazaroljunk? Keményen adóztassuk meg a feldolgozott élelmiszereket, a hústermékeket, netán a tejet? Azt együk csak, ami pár száz kilométeres körzetben megtermelhető? Mindenki álljon át az önellátásra?
Az biztos, hogy hatalmas kihívással állunk szemben: bolygónk rohamosan növekvő lakossága egyre több élelmiszert igényel, ugyanakkor a sokkal több ember ellátását a jelenleginél ökológiai szempontból jóval kímélőbb, és a változó éghajlati körülményeket figyelembe vevő módon előállított élelmiszerekkel kell ellátni.
Hogyan lehet ezt megvalósítani?
Az ezzel foglalkozó munkák gyakran arra a következtetésre jutnak, hogy fontos lenne olyan étrendre áttérnünk, amely növényi eredetű táplálékokban gazdag, és kisebb arányban tartalmaz állati eredetű termékeket. Az az általános vélekedés, hogy ez mindenféle szempontból hasznos változás lenne, mert jót tenne az egészségünknek és a környezetnek is.
Ugyanakkor azzal „aprósággal” nem tudunk mit kezdeni, hogy a legtöbben bizony nem szívesen mondunk le az evéshez kötődő, mindennapi kis élvezeteinkről. Ahogy még mindig nem létezik globális szintű konszenzus arról sem, hogy miként lehetne a Föld teljes lakosságára érvényes, fenntartható előállításból származó egészséges étrendet definiálni, vagy hogyan lehetne megvalósítani 2050-re a 10 milliárd ember „egészséges és fenntartható” élelmiszerellátását.
De mit tehetünk akkor mi, átlagemberek?
Úgy tűnik, hogy amíg a tudósok megállapodnak az üdvözítő megoldásban, az első és legfontosabb annak tudatosítása önmagunkban, hogy a fenntartható táplálkozás nagyon összetett dolog és messze nem egyenlő a csomagolási hulladékaink csökkentésével és a szelektív hulladékgyűjtéssel (habár mostanában hajlamosak vagyunk csak erre a nézőpontra koncentrálni). Ezzel szemben azt jelenti, hogy olyan élelmiszerek fogyasztására törekszünk, amelyek fenntartható módon kerültek előállításra.
Ehhez elsőként tisztáznunk kell két fogalmat.
Mit jelent a fenntartható élelmiszerelőállítás?
Ha belegondolunk, akkor könnyen beláthatjuk, hogy az élelmiszereink előállítása egy nagyon összetett láncolatot takar az alapanyag-termeléstől a feldolgozáson át a szállításig és kereskedelemig.
Ebből az következik, hogy egy adott élelmiszer (és egy adott étrend) akkor tekinthető fenntarthatónak, ha az előbb felsorolt fázisok során létrejövő környezeti hatások összege ebbe az irányba mutat, vagyis kicsit leegyszerűsítve „környezetbarát”.
Honnan tudhatom, hogy melyik termék környezetbarát?
Minden egyes élelmiszer előállítása más-más és többféle környezeti hatással jár. Sokat nyom a latba az alapanyagok-elállításának módja, a csomagolás, a szállítás módja, távolsága, az alkalmazott technológia, a mindehhez kapcsolódó károsanyag kibocsájtás, erőforrás-felhasználás és az értékesítési fázisban keletkező hatások is. Ezért nem létezik jelenleg olyan egységes mutató vagy képlet, amely segítségével egy élelmiszer karbonlábnyoma könnyen kiszámítható lenne. Létezik viszont számos figyelembe vehető tényező, ami segíti az eligazodást.
Az elméleti kitérő után jöjjenek hát a gyakorlati tanácsok, amikkel „mezei fogyasztóként’ is nagy lépéseket tehetünk a fenntartható élelmiszer-fogyasztás érdekében.
Lássuk be, hogy ha ötven kilométert kell autóznunk a legközelebbi csomagolásmentes bolt vagy piac felkereséséhez, akkor az nem feltétlenül környezetkímélőbb megoldás, mint egy kisebb távolságból beszerzett, előrecsomagolt élelmiszer vagy áruházi termék.
S hogy mit hoz a jövő?
Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Amanda Little újságíró, egyetemi tanár könyvét (The Fate of Food: What We’ll Eat in a Bigger, Hotter, Smarter World), amiben ő maga is arra keresi a választ, hogy miként lehet majd táplálni a felmelegedéstől sújtott környezetünkben növekvő lélekszámú emberiséget?
Az öt éves kutatómunka eredményeként kapott válaszok alapján arra konklúzióra jutott, hogy a klímaváltozás szó szerint a konyhaasztalon heverő téma, ugyanis a Föld lakossága a klímaváltozást leginkább az élelemre gyakorolt hatásain keresztül fogja érzékelni.
A vegán étrend a világ sok táján a kulturális és a természeti környezet hatására a legtöbb ember számára egész egyszerűen nem megvalósítható alternatíva.
Szerinte a jövő ezzel szemben a hagyományos termelés és a csúcstechnológia ötvözéséből származó rendszer lesz, amikor a technológiát arra használjuk, hogy a fenntartható rendszereket támogassuk és javítsuk.
Arra a kérdésre pedig, hogy miként fog kinézni egy hálaadási vacsora 2050-ben, a szerző a következőt válaszolja: sült pulyka lesz, de valószínűleg ez lesz az egyetlen „hagyományos” eredetű hús a család asztalán abban az évben, a gyümölcsök és zöldségek olyan génmódosított fajták lesznek, amelyek ennek köszönhetően túlélik a szárazságot, a forróságot és az időszakos özönvizeket. A saláta, a paradicsom, az uborka és a bogyós gyümölcsök a közeli függőleges kultúrából, napfényt és termőföldet nem igénylő termelés módszereket alkalmazó közeli gazdaságból érkezik majd.
